A műemléki védettség alatt álló rendezvényház festői környezetben, az Európában méltán ismert Angolpark szívében helyezkedik el, amely Tata egyik nevezetes látnivalója. A bálterem eleganciáját a hatalmas üvegfelületek és belmagasság adják.

A köznyelvben Pálmaházként, Pálma Szállóként emlegetett épület építésének pontos idejét nem ismerjük. A Kuny Domokos Múzeum tervtárában őriznek egy 1822-ben keletkezett tervrajzot/térképvázlatot Bánóczy Antal aláírásával, amelyen szerepel egy Glashaus “Üvegház” elnevezésű épület, de annak sem alakja, sem tájolása nem egyezik meg a jelenlegi épületével. Így bátran állíthatjuk, hogy a tervrajzon nem a ma is álló épület, hanem annak elődje, talán egy valódi üvegház látható, amely a XVIII. század utolsó harmadában létesített Angolpark délszaki növényeinek téli tárolására szolgált.
A ma álló épület építésének idejét több szerző is az 1800-as évek utolsó évtizedeire teszi. Ekkor azonban már inkább a vendéglátást szolgálókávéházként, mulatóházként, kioszkként működött  a Hattyúligeti hidegfürdő majd Kristály strand és az Angolpark vendégeit egyaránt kiszolgálva.

Ugyanakkor egy 1925-ből való képeslapon az is jól látszik, hogy a pálmaházi szerepét is megtartotta az épület, a strandolásra kevésbé alkalmas, hideg hónapokban a park pálmáinak, narancs- és citromfáinak szolgált menedékül.

A 2003-ban elvégzett falkutatások egyértelműen bizonyították, hogy a hatalmas ablakokkal délnyugatra néző téglalap alakú  főépület és az északkeletre – a Kristály strandra – tekintő sokszögletű alaprajzú terasz egyszerre épült meg.

Az 1930-as évekből származó újságcikkek és képeslapok élénk társasági életről tudósítanak, a kioszkban megrendezett Anna-bálok messze földön híresek voltak.

A Dunántúl című lap 1936. júniusi száma 28.oldalán ekként ír a Kioszkról:

” Mindjárt a park elején kényelmes vendéglő fogadja az érkező vendégeket. Közel ide van a grófi családtól fenntartott versenypálya is és a tatai lófuttatások rendszerint nagyon látogatottak. A tó partján fürdőház van jó kényelmes fürdőkabinokkal, a kirándulók és ottlakók használatára.”

A kioszk fénykorának évtizedekre véget vetett a II. világháború. A lassan éledő belföldi turizmus igényeinek kiszolgálására a XX. század második felében turistaszállóvá alakították át az épületet, 6-9 méteres belmagasságú légterét födémekkel megosztották és válaszfalakkal apró, az eleganciát mindenben nélkülöző szobákra szabdalták. Az épületnek különleges hangulatot kölcsönző hatalmas ablakokat megszüntették, igénytelen kétszárnyúablakokkal és falazatokkal váltották ki.

Az 1990-es évek végétől az épület üresen állt, állaga folyamatosan és rohamos mértékben romlott.

Az életveszélyessé vált műemléki épület külső, belső rekonstrukciójára az Első Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális Fejlesztési Operatív Programja támogatásával nyílt lehetőség a XXI. század elején. A turisztikai vonzerők fejlesztését célzó pályázaton elnyert hazai és uniós forrás felhasználásával az épület visszakapta korábbi funkcióját, ma Rendezvényházként várja kedves vendégeit. A 2006. augusztusában megkezdődött rekonstrukciós munkálatok alig nyolc hónap alatt tüntették el közel 60 év pusztulás és pusztítás nyomait, és adták vissza eredeti szépségében az épületet a nagyközönségnek.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal iránymutatásai szerint szecessziós hangulatban felújított nagyteremben  kamaraszínházi  előadások, kamarakoncertek megtartására alkalmas hangtechnika került beépítésre. A könnyen átrendezhető bútorzat révén akár 200 fős rendezvényeknek is helyet adhat a klimatizált helyiség. Az idők során elbontott egykori poligonális terasz helyén felépített félköríves épületrészben kaptak helyet a kisebb, sokféleképpen használható szekciótermek – összesen 150 férőhellyel -, a rendezvényeket kiszolgáló jól felszerelt befejező konyha.